By: Réka
A szerelem ereje
- FEJEZET: Kikyou vagy Kagome?
- Hogy lehetsz ilyen bunkó Inuyasha!? Egyáltalán nem törődsz az érzéseimmel! „Én szeretlek Kagome” IGAZ?!- üvöltötte könnyekkel küszködve Kagome.
- Várj Kagome had, magyarázzam meg!- mondta kétségbeesetten Inuyasha.
- Rohanj te bunkó a te kis Kikyoudhoz, nem is akarlak látni!- majd miután már patakokban folyt Kagome könnye beugrott a kútba.
ELŐZMÉNYEK: Nos, igen. A veszekedés előtti éjjelen Inuyasha egy hónapban egyszer emberré változik éjszakára majd a nap felkeltével vissza és pont az előző este volt ez:
Hőseink, mint mindig Narakuval folytattak harcot majd kimerülten tértek vissza Kaede anyóhoz a faluba. Ezen a harcon Kagome majdnem teljesen kimutatta Inuyasha iránti érzéseit. Estére vált az idő. Sango és Kagome kettesben beszélgettek:
- Szerinted Inuyasha rájött, hogy szeretem?- kérdezte Kagome legjobb barátnőjétől- Mert szerintem rájött.
- Hát, elég nyilvánvaló voltál: „Nem veheted el tőlem Inuyashát!”- mondta Sango nyugtató hangon, de más lett a hatása.
- Biztosan rájött!- mondta kétségbeesetten Kagome. Mindeközben a két fiú is összedugta a fejét.
- Vajon miért mondta azt Kagome amikor, harcoltunk Narakuval?
- Inuyasha te reménytelen vagy- nyugtázta Miroku.
- Ezzel meg mire célzol Miroku?!- kérdezte ingerülten Inuyasha.
- Egyszerű, drága Inuyasha barátom: KAGOME SZERET TÉGED!- és az utolsó mondat minden szavát jól kihangsúlyozta.
- Kagome szeret engem?- hitetlenkedett Inuyasha.
- Szerintem ezt meg kéne, beszéljétek egy békés helyen-, mondta Miroku egy széles vigyorral a száján. BUMMM!
- Te disznó! De abban igazad van, hogy ezt meg kell, beszéljük- majd Inuyasha elrohant.
- Örülök neki Inuyasha, hogy használod az ötleteim-, majd megtapogatta a púpot a fején. Inuyasha odaért a lányokhoz és megkérte Kagomét, hogy kövesse.
- Jól van Inuyasha, egy perc és megyek! Inuyasha kiment, míg Kagome közelebb hajolt Sangohoz:
- Biztos rájött és erről akar velem beszélni!
- Hajrá, remélem, rendezitek ezt Inuyashával- mondta Sango és kilökte Kagomét az ajtón majd rákacsintott.
- Te tudod, mit akar Inuyasha?- kérdezte Sango Mirokut.
- Igen, de ezt te is hamarosan megtudod. De így mi is kettesben vagyunk!- majd ismét elengedett egy vigyort. BUMMM!
- Kell nekem ilyeneket mondani-, mondta Miroku a második púpot tapogatva a fején.
Inuyasháék eközben odaértek egy gyönyörű vízeséshez.
- Inuyasha, mit szeretnél; minek jöttünk ide?- kérdezte Kagome.
- Szeretnék neked mondani valamit, de előbb gyújtok egy kis tüzet- majd elrohant fáért és hamarosan ropogott a tűz. Inuyasha Kagome mellett ült. De ekkor hirtelen elkezdett befeketedni a haja és eltűntek a fülei.
- Jaj, Inuyasha- szólalt meg Kagome- el is feledkeztem, hogy ma változol emberré! Nem vagyunk így biztonságban, kettesben.
- Most nem ez a lényeg. Szeretnék neked mondani valamit, Kagome- és egyre közelebb hajolt a lányhoz.
- Mit szeretnél mondani Inuyasha?- kérdezte a lány várva a kérdést, hogy valóban szerelmes-e belé.
- Én… azt szeretném mondani… hogy szeretlek- majd megcsókolta a meglepett lányt. Kagome viszonozta a csókot, de ő volt az is aki megtörte.
- Én is szeretlek!- és ismét csókolózásba kezdtek. Egyre forróbb lett körülöttük a levegő. „Vajon csak azért ilyen Inuyasha, mert most ember?” kérdezte magától Kagome de nem volt ideje túl sokat elmélkedni mert észrevette Inuyasha épp a blúzát kezdi kigombolni.
- Inu-Inuyasha, mit csinálsz?- kérdezte a lány.
- Azt, amit a szívem diktál! Ezzel a mondattal lezárta a beszélgetést és ismét csak csókolózás jött. Ekkor már a lány sem törődött semmivel ő is letolta Inuyasha felsőjét, végigsimította a mellkasát és ismét a forró csókoknak adták át magukat. A levegő csak forrt körülöttük. Nem törődtek semmivel csak egymás, számára léteztek és átadták magukat a pillanatnak. Nem is sejtették, hogy Kikyou a távolból figyeli őket.
- Ezt még megbánod Inuyasha! Először a szerelmed majd az életed veszem el!- majd eltűnt. Másnap reggel Kagome arra ébredt, hogy az ezüstös fürtökről csillogó fény mögül Inuyasha nevet rá.
- Jó reggelt!- mondta Kagome kissé kábán.
- Ennél jobb nap nem is lehetne!- majd rámosolygott a lányra és megcsókolta.
- Lassan mennünk kéne vissza a többiekhez-, mondta kissé szomorkásan Kagome.
- Rendben. Te öltözz fel én, addig lassan előre megyek-, mondta Inuyasha és lassan elkezdett ballagni. De aztán Kagome sem késlekedett egy perc múlva már Inuyasha nyomában volt. Azonban nem úgy talált rá ahogyan számította.
- Szeretlek Inuyasha- mondta Kikyou és magához ölelte Inuyashát aki Kagome nagy meglepetésére, engedte ezt, sőt az ölelést is viszonozta.
- Én is szeretlek Kikyou és nem, hagylak el soha. Kagome összerogyott a fa árnyékában ahol megbújt.
- És mi lesz a reinkarnációmmal? Őt nem szereted?
- Nem. Soha nem is szerettem. De ne ezzel foglalkozzunk most!- és megcsókolta Kikyout. Kagoméből kitört a sírás, majd felállt és előbújt a fa rejteke mögül.
- Inuyasha utállak! Te hülye tuskó! FEKSZIK! FEKSZIK! FEKSZIK!- üvöltötte Kagome sírástól elcsukló hangon. Ekkor Inuyasha mintha felébredt volna a sok földhöz vágódástól.
- Kagome mi a baj?
- Hagyjál, ne tetesd magad! Vígan csókolózol most meg rám, figyelsz?!
- Mit csinálok? Nem értem miről beszélsz- majd, mintha régi emlékei ugrottak volna be és észrevette Kikyout is.
- Kagome ez nem az aminek…
- Persze az, hogy szeretlek, meg utána csókolózol nem az, aminek látszik!- üvöltötte Kagome majd elrohant és Inuyasha utána.
- Először a szerelmed azután az életed Inuyasha! Ne feledd, mert én nem fogom!- mondta Kikyou nevetve majd eltűnt. „A varázslatom jobban sikerült, mint hittem!” gondolta magában.
MOST A JELEN: Így jutottak el ehhez a veszekedéshez. Kagome oda sem figyelt arra mit mondott Inuyasha hanem egyenesen a kútba ugrott.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
