II. fejezet

Szerelmi háború

Inuyasha épp kivont karddal rohant Kouga felé, aki könnyedén kivédte a támadásokat és sikeresebben támadott.

-         Mi az, korcs, nem megy a harc? Úgy látszik nem is, szereted Kagomét annyira, mint hittem, mert akkor így gyorsan az enyém lesz!

-         Fogd be te rühes farkas!- ordibált Inuyasha és egyre mérgesebb lett. A dühe teljesen elborította az agyát ezért alig bírt harcolni.

-         Látom enyém lesz Kagome, mert te így nem is tudnád megvédeni! Te korcs, palotapincsi!- idegesítette Kouga Inuyashát.

-         Elhallgass! Egy újjal sem érhetsz hozzá, mert le foglak győzni! Neked csak úgyis arra kell Kagome, hogy meglássa az ékkőszilánkot- de, ezt az utolsó mondatot nem kellett volna mondania, mert Kouga szörnyen dühös lett és vadul támadni kezdte Inuyashát. Az utolsó csapást nem tudta Inuyasha kivédeni ezért megsérült és a földbecsapódott.

-         Látod, korcs! Még magadat sem tudod megvédeni! Ha ellenem veszítesz, akkor Naraku is legyőz és akkor Kagome veszélybe, kerül! Úgyhogy már csak miatta is jobb, ha veszítesz, mert nem tudnád megvédeni őt!

-         Most meghalsz te féreg. Meg foglak ölni. Hallod! Megöllek!- kiabálta dühödten Inuyasha, majd mintha a mérgét használta volna egyre erősebben támadta Kougát aki, alig tudta kivédeni a csapásokat. „Vajon honnan lett ennyi ereje ilyen hirtelen?” gondolkodott magában Kouga, de ez nagy hiba volt, mert ekkor egy percre nem figyelt oda. Inuyasha erős csapása eltalálta és belecsapódott a földbe kis krátert képezve.

-         Honnan van ennyi erőd te korcs?- kérdezte Kouga nehézkesen.

-         Nem veheted el tőlem Kagomét! Őt nem vehetik el tőlem!- mondta Inuyasha kissé megszállottan. És ismét nagy csapásra készülődött, de ezt Kouga már kivédte. Egyfolytában csak támadt és támadt. Kouga már kezdett elfáradni de még mindig védekezett.

-         Úgyis én nyerek, nem hagyom meg neked Kagomét.

-         Addig nem lesz a tiéd, míg én itt vagyok!- kiáltotta Inuyasha és ismét a támadás mezejére lépett. De ekkor hirtelen egy éles sikoly törte meg a verekedők harcát.

-         Ez Kagome!- kiáltotta a két fiú egyszerre.

-         Vajon mi a baja?- kezdett el futni mindkét harcos.

-         KAGOME! Hol vagy? Szólj, hogy meg tudjalak menteni!- szólongatta Kouga Kagomét.

-         Fogd be te ordas. Kagome! Kagome! Hol vagy?- tett ugyanígy Inuyasha. Ekkor elértek egy tisztást. Kagome a földön térdepelt és csak nézte a füvet. Előtte egy furcsa, emberkinézetű szellem állt és csak nevetett. Mikor megérkezett a két fiú azonnal nekiestek volna a démonnak, ha:

-         Ne bántsátok!- kiáltotta Kagome.

FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN…