By:Réka
A szerelem ereje
2. FEJEZET: Veszekedés
„Hogy lehetett velem ilyen Inuyasha?” gondolta Kagome „Először azt mondja, szeret, aztán reggel meg már Kikyout csókolgatta!”. Míg a kútban utazott átfutottak az agyán az Inuyashával együtt töltött percek és az utolsó éjszakájuk. Most különösen hosszú útnak tűnt, amíg elért a saját világába.
Inuyasha nem ment azonnal utána, mert találkozott Mirokuval út közben.
- Mi a baj Inuyasha? Mi történt Kagoméval?
- Hát…
- MI TÖRTÉNT INUYASHA?
- Csókolóztam Kikyouval és azt, mondtam neki, szeretem… meg azt, hogy Kagome nem számít. BOMMM! Miroku úgy kupán vágta Inuyashát, hogy nagyobb volt az ő púpja.
- Te meg vagy őrülve Inuyasha?! Hogy tehetted ezt Kagoméval? Nagy meglepetésére Inuyasha a pofon után nem volt rá dühös. Sőt, megbánást tanúsított.
- Most szerintem menj utána és hozd vissza. De ne veszekedjetek.
- Rendben. De ne mondd még el Sangonak, hogy összevesztünk. Majd beleugrott a kútba. Felugrott a fára és benézett Kagome ablakán. A lány egyre csak sírt az ágyában.
- Kagome mi a baj? Gyere ki és mondd el nekem! Mióta itthon vagy csak sírsz!- kiáltotta Kagome anyukája, de a lány nem ment ki még csak választ sem adott, hanem jobban sírt. Inuyasha csak nézte szegény lányt és észrevette ő maga is, könnyezik. Átugrott az ablakba és Kagome felnézett rá.
- Menj innen! MENJ INNEN INUYASHA!!!!!!! Hagyj békén!- majd visszazuhant az ágyába és sírt tovább. Inuyasha kővé dermedten állt a síró lány felett majd kiment és felült a fára és nézte őt. Kezdett esteledni és Kagome álomba sírta magát. Inuyasha ismét átugrott a szobájába és nézte az alvó lányt. Nézte-nézte majd végül elaludt. Másnap reggel Kagome döbbenten látta, hogy Inuyasha az ágya szélén alszik. Visszafeküdt. „Még mindig szeretem… De nem szabad, ő Kikyout szereti, és ha én is szeretem az csak nekem, lenne rossz!”. Kagome elhatározta magát és felkeltette Inuyashát.
- Inuyasha, menj innen! Menj innen vissza Kikyouhoz. Legyél vele boldog, de ne az én szívem keserítsd. Kérlek, menj vissza!- de az utolsó szavakat már könnyektől borítottan mondta.
- Nem Kagome hallgass meg! Én csak téged szeretlek…
- NEEEM! HAGYJ BÉKÉN! FEKSZIK!- és Inuyasha a padlóhoz csapódott. Aztán elindult a kút felé és beleugrott. Amikor átért nem tágított a kúttól, mintha várt volna arra, hogy Kagome bármelyik percben megérkezik. Hatalmas meglepetésére Kagome felbukkant a kút mélyéről és elment mellette.
- Kagome te mit keresel itt?
- Nem hozzád jöttem-, mondta a lány nyugodt arccal.
- Sango, Miroku és Shippou hol van?
- KAGOME!- kiáltották az említettek.
- Hol voltál Kagome?- kérdezte Sango.
- Otthon, és most is csak azért jöttem, hogy elköszönjek tőletek-, mondta Kagome szinte rezzenéstelen arccal.
- Tessék?????- kérdezte mindenki kórusban.
- Majd Inuyasha megmondja, miért megyek el- s ekkor a mögötte 5 méterrel hátrébbülő fiúra nézett, majd folytatta- de, most csak el szeretnék tőletek végleg köszönni, mert nem jövök vissza többet. Miroku: szeretnélek megkérni, ne bántsd Sangot azzal, hogy folyton szoknyavadászkodsz, rendben?!
- Rendben- felelte Miroku.
- Sango: te ne büntesd folyton Mirokut, hanem inkább szeressétek egymást.
- Jól van Kagome- válaszolta Sango a könnyeivel küszködve.
- Shippou: te pedig nőjél nagyra és legyen sok barátod.
- Nélküled nem lesz semmi olyan jó Kagome- szipogta Shippou.
- És a végső kérésem: soha ne hagyjátok el egymást, mindig legyetek barátok!
- Úgy lesz-, felelték egyszerre. Elkísérték Kagomét a kúthoz majd Sango hirtelen, megszólal:
- Kagome, Inuyashának nem mondasz semmit?
- Inuyasha…- itt megjelent arcán egy könnycsepp- Légy boldog!
Eltűnt a kútban.
- Inuyasha mit csináltál Kagoméval?- kérdezte Shippou ingerülten-, Mit kell nekünk elmondanod?
- Csak annyit… hogy miattam ment el Kagome- ezt a kijelentését mindenki döbbenten fogadta. De legelőször Sango kapott észhez. BUMMM! BAMMM!
- Nyugi Sango, csillapodj!- fogta le Sangot Shippou és Miroku. Inuyasha föltápászkodott a két rettentő pofon után és előadta, hogy megcsókolta Kikyout és Kagomét jelentéktelennek nevezte az éjszakájuk után.
- De egyet el szeretnék mondani. Mielőtt ezt tettem furcsa érzés fogott el; mintha valaki irányítani akart volna. Aztán elsőre nem is tudtam mit tettem.
- Azt hiszed, ezt beveszem?!- üvöltötte Sango.
- Figyelj Sango menjetek el Shippouval Kaede anyóhoz és pihenjetek én is mindjárt megyek csak megbeszélek valamit Inuyashával- mondta Miroku. Shippou alig bírta elvonszolni Sangot.
- Inuyasha csak egyet mondhatok neked: ADDIG NE GYERE VISSZA, MÍG NINCS VELED KAGOME! Egyrészt azért, mert szerintem, ha nélküle jössz Sangot már nem, fogjuk tudni, lefogni. Másrészt Kagome nélkül nem jó az élet. Na most indulj!
Inuyasha szót sem szólt csak engedelmeskedett Mirokunak és ment is Kagome világába.
- Kagome!- szólt Inuyasha miután felugrott a lány ablakába- Kagome szeretnék veled beszélni!
- Nekem viszont nincs kedvem ahhoz, hogy magyarázkodj! És nem megyek vissza, sem mert fáj, hogy nem láthatom Sangoékat minden nap, de nem akarom minden nap végignézni az enyelgéseidet Kikyouval! MOST PEDIG MENJ!
- Kérlek Kagome…
- FEKSZIK!- erre Inuyasha a padlót ismerte meg ismét közelebbről. Miután föltápászkodott tetette, hogy elmegy de felült a fára és onnan figyelte a lányt. Egy hónap telt el így, hogy Inuyasha felült a fára és onnan figyelte Kagomét. Volt amikor napokig nem evett hanem győzködte a lányt de nem sikerült neki rávenni, hogy jöjjön vissza vele. Ismét eljött egy veszekedésre ítélt próbálkozás de Inuyasha belevágott. Átugrott az ablakba és várta, azt hogy ismét a padlóval indítsa a társalgást. De nem. Kagome közömbösen megszólalt:
- Nem unod ezt Inuyasha?! Mert én már igen!- majd egyre emelkedett a hangja a két mondat alatt az üvöltésig- NEM AKAROM, HOGY FOLYTON ITT LEGYÉL! Tűnj el, innen és ne gyere vissza, mert ahányszor csak így mész el nekem egyre rosszabb! Tűnj el vég…- de nem tudta befejezni, mert szédült és rosszul volt. Forgott vele a világ és elájult.
- KAGOME!- kapta karjaiba Inuyasha az ájult lányt és rohant az édesanyjához.
- Úristen! Hívom a mentőket!- és Kagome anyukája már tárcsázott is.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
